"Talán abban, hogy tavaly január 3-án engem kértek fel. Én és az általam vezetett csapat többre nem képes. Ha ma kellene kezdeni az egészet, ugyanezt a munkát végeznénk el. A prezentáció is pontosan úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A felelősség tehát egyértelműen az enyém" - mondta Gyárfás, hozzátéve, hogy nem a pályázati anyag és a prezentáció döntött, amint ezt más vélemények is megerősítették.

"A 12 döntéshozón múlt az eredmény, a végrehajtó bizottság tagjain. Nem zárom ki, hogy amíg mi a 13 448 oldalt cizelláltuk, a konkurencia inkább velük foglalkozott. Mi is. Pontosabban, megvolt a szereposztás. A diplomácia érthetően az elnökök kezében összpontosult. Közvetlenül Cardiffba indulás előtt Vlatko Markovic az MLSZ-ben azt mondta: 9-3 lesz az eredmény a javunkra, s hogy köztünk és az olaszok között dől el. Tény, hogy Kisteleki Istvánnal együtt sorra tárgyaltak a vb-tagokkal. Dunai Antal a spanyol szavazatot hozta, Mészöly Kálmán pedig a ciprusit és a törököt. A többit az elnököknek ígérték meg. Nagy volt az igyekezet, valóban mindenki mindent megtett."

Arra a kérdésre, hogy akkor miért ilyen végeredmény született, Gyárfás azt válaszolta: "Csak tőlük tudom: megtévesztették őket. Akik követték az eseményeket, azok még a lapokból is értesülhettek, még a januári, düsseldorfi UEFA-elnök- és végrehajtó bizottsági választás előtt, amikor számos szövetségi elnök, főként kelet-európai országok sportági vezetői Romániában tartottak egyeztetést. Az újságokban is olvashattuk az elnöki tájékozatókat, miután az ukrán Szurkisz bejelentette, hogy az ukrán-lengyel pályázat eljelentéktelenedett, őt egységesen támogatják, hogy tagja lehessen az UEFA végrehajtó bizottságának. Viszonzásképpen ő majd a horvát-magyar kettőst segíti. Hasonló szempontok miatt kapott a román sportvezető is bizalmat, mondván, hogy majd Cardiffban a legteljesebb mértékben számíthatunk rá. Kisteleki úrral még abban is megegyezett, hogy majd a prezentáción milyen kérdést tesz fel, nehogy váratlanul érjen bennünket. Ma már tudjuk, hogy Szurkisz úr a sajátjaikért oroszlánként küzdött, a román sporttárs nem kérdezett semmit, a szavazatát pedig más kapta. Valami történhetett a háttérben. Ekkorát nem tévedhetett Markovic és Kisteleki. Ha az olaszok nyernek 5-4-re, és a lengyel-ukrán duó kap 3 szavazatot, azt még megértem, de így?"

"Az elnökök valóban megnyugtató válaszokat kaptak az UEFA döntéshozóitól. Olyannyira, hogy ez vissza is fogta őket. Úgy három hete Markovic úr megkérdezte az UEFA több végrehajtó bizottsági tagjától, tetszik-e nekik a pályázatunk. Sorra azt a választ kapta, hogy jó híreket hallanak felőle, de nem látták, nem olvasták. Akárcsak jómagam, Kisteleki úr is azonnal hívta az UEFA központját, ahol elmondták: a szakbizottságok átvették az anyagokat, de a végrehajtó bizottság tagjaié, vagyis azoké, akik szavaznak, akik döntenek, többségében a raktárban vannak. Értetlenségünkre közölték, hogy valamennyiüket e-mailben értesítették, hogy átvehetik, de nem mentek el érte. Arra a kérdésre, hogy akkor mondjuk DHL-postával miért nem küldték el nekik, azt felelték, hogy ez nem kötelező. Lehet, hogy ők megelégednek a szakértői véleményekkel."

"Bennem átfutott, hogy egy ilyen esetben mit tenne például a Bild, vagy a L'Équipe újságírója" - tette hozzá Gyárfás. "Azonnal írtam egy felháborodott hangú cikket, amelyet a tisztesség kedvéért elküldtem Kisteleki úrnak. Ő az elnök, én segítem őt, és nem ő engem. Az MLSZ elnöke egyetértett az írással. Megbeszéltük, hogy a hírt a magyar és a nemzetközi hírügynökségekkel is megosztjuk. A cikkemet a lapban már be is tördelték, amikor Kisteleki úr felhívott és elmondta, kötelességének érezte, hogy Markovic urat is tájékoztassa, hiszen egy hajóban evezünk. A tapasztalt sportember lebeszélte arról, hogy a nyilvánossághoz forduljunk. Azzal érvelt, hogy nagyon jól állunk, ne veszélyeztessük a pozíciónkat, ne haragítsuk magunkra az UEFA-t. Lehet, hogy neki volt igaza. Soha nem tudjuk meg, hogy ha az én szándékom kap érvényt, akkor mi lett volna. Bizonyára senkit sem kötelezhetünk, hogy kötetek sokaságát tanulmányozza át, hiszen erre vannak a szakértői csapatok. Én azt csak bátorkodtam ösztönözni, hogy legalább csináljanak úgy, mintha érdekelné őket."