Eljött az ősz, ennek következtében megfelelőnek éreztük az időt, hogy elküldjük szerkesztőségi postagalambunkat az Electronic Arts hazai képviseletéhez a FIFA-sorozat aktuális darabjáért úgy, ahogy azt minden évben tettük eddig. Miután kézhez kaptam a játék tesztverzióját, s túltettem magam a tényen, hogy a 2007-es rész dobozára újfent a legszebb focistákat sikerült rávarázsolni, betöltöttem a játékot: tapasztalataimról alább olvashattok…
Ha Pro Evolution Soccer-rajongóként közelítem meg a FIFA-játékok minőségét, egy
hatalmas nagy tehénkakinak titulálnám egyszerűen. FIFA-fanatikusként váltig meg
volnék győződve afelől, hogy a kategória legjobb játékával nyomulok évről-évre.
Pártatlan játékosként viszont nehéz ítélkezni, ám mégis megpróbálom: véleményem
szerint a FIFA 2005 óta a korántsem tökéletes sorozat egyre csak javul, mióta az
EA Sports munkatársai felismerték azt, hogy nem elég szimpla grafikai
tupírozással kiszúrni a majdani vásárlók szemét – a 2006 FIFA World Cup című
borzalmat ne számítsuk a sorozat teljes értékű tagjai közé: azt a játékot jobb
elfelejteni. S bár a FIFA 06 igazából csak a menedzser móddal újított be (azzal
viszont nagyon komolyan), mégis az utóbbi idők legjobb FIFA-jának tekinthető –
lássuk hát, hogy a FIFA 07 megszakítja-e a javuló tendenciát, vagy inkább a
világbajnokságot feldolgozó cím nyomába ered-e!
Mint minden élcelődő játéktesztelő, nem mehetek el kritika
nélkül a menü mellett – igazság szerint a FIFA-játékoknál már szokássá vált a
menü kritizálása. :) Örömmel jelenthetem, hogy a játék ezen része valamelyest
javult. Már nem kapjuk egy kilépés során tízszer az arcunkba az imádott
„Szeretnél-e menteni?”-kérdést, azonban a mérkőzések azonnali újrakezdésében
segítő gombot még mindig nem sikerült betenni (vagyis inkább visszatenni) a
készítőknek a meccsek utáni képernyőre. Igen. Ha úri kedvünk úgy tartja, hogy
egy elvesztett játék után inkább újra neki futnánk az eseményeknek, azt csak a
menürendszer teljes bekolbászolásával tehetjük meg – kilépés, régebbi mentett
állás visszatöltése, csapatfelállás újabb beállítása... Egyszer-egyszer még
figyelmen kívül hagyjuk ugyan ezt a hiányosságot, azonban ez nehezebb szinteken
– mikor is gyakoribb az elszúrt meccs – már zavaróvá válhat. A menüben kiemelt
helyen áll az új „Interaktív liga” mód: a gyors mérkőzések, a bajnokságok és az
edzések közepette ez a játékfajta az aktuális újítás a játékmódok közt. Ennek
lényege, hogy miután kiválasztottuk a támogatott négy bajnokságban játszó
kedvenc csapatunkat, annak szezon-menetrendje szerint nyomhatjuk le az aktuális
ellenfelet online. Vagyis: mikor valós időben, élőben játszanak a sportoló
kollégák egy bizonyos csapat ellen, mi a saját csapatunkkal akkor lenyomhatunk
egy virtuális játékot az ellenfél egy hasonszőrű szurkolója ellen. Nem rossz
ötlet, bár kell neki idő, míg rendesen kiforr – kipróbálni, mindenesetre
érdemes. Fejlesztettek a menedzsermódon is egy keveset, azonban számottevő
változásokról, újításokról nem nagyon tudok beszámolni.
Természetesen a hitelesség most sem maradhatott el, így
minden egyes csapat, játékos és stadion a valósággal megegyezően szerepel a
játékban. A csapatok felállásai, házi stadionjaik valósághűek, csakúgy, mint a
játékosok tulajdonságai. A bejelentésből már kiderült, hogy az EA srácai ezúttal
keményen gyúrnak majd rá a virtuális focisták milyenségére és jellemzőire,
melyek komolyan befolyásolják majd a játékmenetet. Menedzsermódban például
ifijátékosok után kutathatunk, kiket felvéve csapatunkba edzhetünk jobbá úgy,
hogy játszatjuk őket nagyobb meccseken. Ezen sportemberek érezhetően gyengébbek
az évek óta első osztályban játszó társaiknál: lassabban futnak, pontatlanabbul
passzolnak, és gyengébben lőnek. De! A játék során folyamatosan fejlődnek (ez
attól függ, hogy mennyit játszatjuk őket élesben), így egyenes arányban egyre
inkább ügyesednek is. Idővel tovább tudnak majd sprintelni, lazán beállíthatjuk
őket szabadrugóként és így tovább. Megjegyzem, érdemes kísérletezgetni ezzel
játék során, hiszen menedzserként több pénzt kaszálunk, ha olcsóbb játékosokat
küldünk pályára, továbbá a szurkolótábor is komolyabban díjazza, ha egy ifjoncot
nevelünk profi szintre. Végső érdekességként említeném itt meg, hogy az egyes
javítások folyamatosan frissítik a felállásokat, a játékosok aktuális csapatát,
így még aggódnunk sem kell az esetleges valós változások miatt – a fejlesztők
gondoskodnak a folyamatos aktualitásról.
Nagyon örültem, hogy komoly fejlesztéséken esett át a
játékmenet is. A fizika eddig soha nem látott minőségben büntet. Klasszabb mind
a labda, mind pedig a játékosok mozgása: a labda realisztikusabban pattog, mint
valaha, a játékosok is valóságszerűbben viselkednek. Nagyon menő, mikor a labdát
belelőjük a sorfalba távoli büntetőnél: az egyes esetekben fel pattan a
levegőbe, máskor pedig az ellenfél védőiről egyenesen visszarepül a szabadrugó
lába elé. Érdekesség, hogy ha túl erősen lőjük szögletből a labdát, az úgy
megcsavarodhat, hogy még a kaput sem éri el, de kiszáll az alapvonalnál.
Játékosok esetében a test-test elleni küzdelmeken kalapáltak a készítők:
kirúgásoknál, sarokrúgásoknál sokszor nem elég arrébb lökni az előttünk álló
játékost ahhoz, hogy előretörhessünk, de néha még meg is kell kerülni, hogy
hozzáférjünk a lasztihoz. Vissza is tarthatjuk akár ellenfelünket, s így ugyan a
labda elpattan messzebbre, viszont másik játékosunkkal még elérhetjük azt.
Kirúgásoknál a tökéletes levételhez biztos helyzetre van szükség, ugyanis ha
teszem azt futtában vennénk le a bogyót, akkor az könnyen elpattanhat és az
ellenfélnél köthet ki. Azt vettem észre, hogy a FIFA-játékok évről-évre hagyják
el árkádos játékmenetüket és próbálják komolyabb szimulátor benyomását kelteni a
focirajongókban – hozzá teszem, nem eredménytelenül. A grafika semmit sem
változott, holott ráférne már a sorozatra egy alapos motorcsere, mert ez a
folytonos csiszolgatás, fényezgetés nem vezet eredményre. Felülnézetből ugyan
egész szépnek mondható a játék, azonban közeli animációknál maradt a jól ismert
csúnya karakter-kidolgozás, az életlen (csúnyább PS2-es és XBOX-os játékokban
észrevehető) textúrák és a rengeteg grafikai bug. A közönség maradt olyan, mint
volt: 2006-ban még mindig ott tartunk, hogy a pálya körül álló labdaszedők,
biztonságiak és sajtósok félbevágott, papírtáblákhoz hasonlatos figurák.
Gratulálok! Ezek után a tényleges közönségről már szót sem ejtek, mert teljesen
felesleges. Megértem én, hogy ha az összes látogatót háromdimenziós modellként
jelenítenék meg, akkor a viszonylag jó gépigény az egekbe szökhetne, azonban nem
hiszem, hogy legalább a pálya környékén álló embereket ne lehetne lemodellezni
normálisan.
A mesterséges intelligencia helyenként okosan, ám néhol igen
bután viselkedik. Ellenfeleink védelmi taktikája nagyon jó, igyekeznek
területeket védeni és mindig a labda útját állni. A már említett kirúgásoknál,
szögleteknél próbálnak minél inkább hozzáférkőzni a labdához, minél jobb
helyzetbe akarnak kerülni. A támadásukkal voltaképpen nem lenne probléma, ám
játékuk rendkívül idegesítő. Néha oktalanul tartják maguknál a labdát és
forognak vele össze-vissza, minek köszönhetően még becsúszni sem tudunk nekik,
mert mire játékosunk elérné a labdát, az ellenfél már visszafordult: a bíró
pedig nem rest kiosztani a sárga, rosszabb esetben piros lapot. Ellenfeleink a
szabadrúgásokat meglepően jól lövik: egyik mérkőzésen például négy (!) gólt
kaptam olyan büntetőből, mely a tizenhatos mentén volt esedékes – megjegyzem, az
ellenfélnek más helyzete nem is volt. Furcsa. Elviekben fejlesztettek a srácok a
kapusok mesterséges intelligenciáján is, mely időként jól észrevehető. A kapusok
reménytelenebb helyzetekben igyekeznek kibokszolni a labdát a tizenhatoson
kívülre, próbálják minél messzebbre küldeni a kaputól. Saját játékosaink
mesterséges intelligenciája már gyengébb: néha képesek voltak elnézni a labda
mellett, hagyni azt, hogy az ellenfél kíméletlenül fusson el mellettük vele,
komolyabb helyzetet kialakítván így csapatának. Nem kicsit volt idegesítő az,
mikor úgy kaptam gólt, hogy a kapus és a hátvédsor egyik fele bambulva
nézelődött, miközben a másik rész kétségbeesetten küzdött.
Amire idén sem panaszkodhatunk, az a nagybetűs Hangulat. Mint
említettem a FIFA-sorozat valamelyest kilépett az árkádjátékok közül, s ez
abszolút hasznára vált. A foci élvezetesebb, mint valaha, a játékosnak újra és
újra kedve támad lenyomni egy újabb mérkőzést. Nagyban dob rá a hangulatra a
közönség „jelenléte”: bár kinézetük hagy némi kívánnivalót maga után, azonban
hangorkánjuk zseniális. Ha hazai pályán gólt lövünk elképesztő kántálásokat,
ordításokat hallhatunk, ha pedig a vendégcsapat talál be, hangos fütyülés,
hurrogás hallatszódik a hangszórókból. Öröm az ürömben, hogy most már nem csupán
a feliratozása magyar a játéknak, de a kommentárok is anyanyelvünkön szólalnak
meg. Bizony ám! Hajdú B. István és Faragó Richárd kezdésként remek munkát
végeztek, hozzák szokásos stílusukat. Egyedüli problémám az volt, hogy a magyar
kommentár jóval cinikusabb, kritizálóbb, mint angol társa: ez pedig egyes
helyzetekben (értsd: mikor vesztésre állunk) zavaró lehet. Bár ez a programozási
hiba, de olykor-olykor ellent is mondanak egymásnak a kommentátorok. Kissé tehát
vegyes érzelmeim támadtak a magyar kommentár iránt, ám remélhetőleg ez a
későbbiekben még javulni fog. A tökéletes irányításhoz azonban mindenképpen
szükségünk lesz egy jobbfajta gamepadre. A FIFA 07-ben már a cselek többsége
csak analóg karral hozható elő, tehát a billentyűzet nyújtotta digitális
technikákat elfelejthetjük. Nem arról van szó, hogy nem lehetne jól játszani
klaviatúráról, csupán azt szeretném kifejezni, hogy lehetőségeink százszor
tágabbak gamepadről játszva, mint egyébként.
Mindent egybevetve a FIFA 07 remek szórakozást és számos lehetőséget
nyújt a sorozat kedvelőinek. Játék közben pontokat gyűjthetünk, miket jópofa
extrákra válthatunk be, illetve ha minden játékmódot kivégeztünk és meguntunk,
akkor nekieshetünk online gyepálni barátainkat, haverjainkat, nagyszüleinket és
barbi-babáinkat: én magam is többször játszottam Daks mesterrel és pajtásaimmal,
s mindig izgalmas meccseket tudtunk játszani kivétel nélkül! Sokat agyaltam,
hogy 9 pont felé értékeljem-e a játékot, őszintén szólva, eredetileg vonakodtam
ettől. Később azonban megállapítottam, hogy a FIFA 07 közel azonos szinten van a
2006-os résszel, így megérdemli az azonos pontszámot is. A magyar kommentár
mindenképpen dicséretes gesztus, továbbá a fejlődött játékmenet is
magasztalandó, akárcsak az interaktív liga. Nekünk bejött, a kérdés már csupán
annyi, hogy ez elég lesz-e a Pro Evolution Soccer 6-tal szemben? Ha nem, talán a
FIFA 07 next-gen változata megejti végre a trónfosztást. Majd kiderül.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Eljött az ősz, ennek következtében megfelelőnek éreztük az időt, hogy elküldjük szerkesztőségi postagalambunkat az Electronic Arts hazai képviseletéhez a FIFA-sorozat aktuális darabjáért úgy, ahogy azt minden évben tettük eddig. Miután kézhez kaptam a játék tesztverzióját, s túltettem magam a tényen, hogy a 2007-es rész dobozára újfent a legszebb focistákat sikerült rávarázsolni, betöltöttem a játékot: tapasztalataimról alább olvashattok…
